Mother of dragons

Rögtön megvan a félig önkéntes karantén első pozitívuma: nem csörögtek reggel az órák 🙂 Fél 9kor kelt az összes gyerek, így volt idő nyugiban meginni a kávét, elolvasni a híreket, megreggelizni,tejbegrízt főzni nekik, mert imádják és mert a menüben ezt írtam elő mára magamnak. Még tegnap összeállítottam a hétre, gy mikor, mit eszünk, főleg az alapján, hogy mi van itthon, hogy ne kelljen feleslegesen boltba menni. Ez az időszak most nem a fancy kajákról fog szólni, olyan ételeket igyekeztem összeszedni, amik kevés rákészüléssel gyorsan készen vannak, vagy csak behajítom őket a sutobe/lábasba és elvannak magukban, míg tudok mást csinálni. Odafigyelek, hogy kapjanak elég zöldséget, gyümölcsöt, ez most még fontosabb, mint máskor. Készült még egy házimunka beosztás is. A kialakult helyzetben mindenkinek a megszokottnál jobban ki kell vennie a részét a teendőkből, hogy mindenre jusson idő, és ha ennek van egy közösen kialakitott rendje, akkor megelőzhetjük a vitákat és a felesleges "

Február végén kezdtem újra dolgozni a gyed és a szabadságok lejárta után. Sokáig nem élvezhettem az új helyzetet, mert sorban kidőlt az összes gyerek, így jó munkavállaló és fegyelmezett kormánytisztviselő módjára 5 nap tényleges munka, és 3 nap szabadság után táppénzre vonultam. Sorban gyógyultak a gyerekek, már csak a legkisebb volt beteg, amikor elkezdett körvonalazódni, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, ez bizony nem lesz sétagalopp. "Ráérős" időmben pont tudtam követni, hogy merrefelé haladnak a dolgok, így múlt hét közepén már egyértelművé vált, hogy újratervezés van, én a közeljövőben dolgozni nem fogok. Ezt erősítette meg a pénteki bejelentés a digitális oktatásra való átállásról, azt már szerdán tudtuk, hogy az egyetemre nem kell bejárnom. Szóval újratervezés. Tervezésben jók vagyunk, hurrá! Megoldandó feladatok: - élelmiszer ellátás: egyelőre ez egyszerűnek tűnik, a boltok nyitva vannak, kis utánajárással árut is találni, a férjem dolgozni úgyis jár, úgyhog

Alapvetően nagyon pozitív embernek tartom magam. Jó pár pofont kaptam már az élettől, ez megtanított arra, hogy csak magamra számíthatok, viszont arra is, hogy ez jó, mert hogy én mit teszek, azt én döntöm el. Ha én erős vagyok, és jól akarom érezni magam, akkor jól fogom érezni magam. Mosolygok, ha esik az eső, mert ha nem mosolygok, akkor is esik. Szóval. Most kaptunk egy nagy adag citromot. Csináljunk belőle limonádét! Víz van, Koronás cukorral meg úgyis tele a kamra. Az alaphelyzet: 3 gyerek (2, 10, 12 évesek), digitális oktatás, multiallergia, munka (talán home office, ha nem, akkor táppénz), vállalkozás, egyetem, dolgozó férj, koronapánik. #itthonmaradunk. A következő időszakban arról fogok írni, hogy hogyan éljük meg mi és a gyerekek ezt a helyzetet, mit teszünk azért, hogy jól érezzék magukat, hogy ne féljenek, hogyan illesztjük be az oktatást a napjainkba, mivel kötjük le őket, hogyan tudunk dolgozni mellettük, mi lesz a házimunkával, mit és mikor főzünk, és mivel a humor